Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Jász Faragó Sándor: A svéd király a falumban

JÁSZVIDÉK 1932. JÚNIUS 19.

 

A svéd király a falumban

Írta: Jász Faragó Sándor

 

      Azt olvastam az egyik újságban, hogy XII. Károly svéd király 1712-ben a jászok földjén járt, mégpedig pontosan Jászárokszállás földjén, sőt betűszerint a földjén, mivelhogy épp a mi falunkban szállt meg egy éjszakára, tehát le is kellett szállnia guruló alkalmatosságáról.

      xii.-karoly-sved.jpgÉn soha nem hallottam erről a dologról ennekelőtte, hát bizony nem tudtam csak úgy egyszerűen belenyugodni, hisz’ hajdanvaló könyvböngézgetéseim emléke képpen úgy rémlett nekem, hogy XII. Károly lóháton tette meg az ő híres utazását Benderből Dániába, valami kikötővárosba Magyarországon által és ezt hírdeti az a szép bronz lovasdombormű is Budapesten, a váci-utcai leánygimnázium falában, ahol (már t. i. ennek a palotának a helyén álló házban) akkor a svédek nagy királya éjjeli szállást talált nálunk.  Miért alkalmatosság?

      De nehezen ment a fejembe ez a megállapítás azért is, mert hiába forgatom a képzeletbeli térképet, a mi falunk – az akkori útiviszonyok szerint – nehezen esik Buda – brassói lovaglás, de üsse kő: kocsikázás vonalába.

      Hanemhát nem kell nekem a könyvtárakat végigbújni és összeturkálni, ha egy kis adatra van szükségem, mert itt vannak kéznél a legjobb történettudó tekintélyek s ennélfogva azonnal kikérdeztem Balla Antalt, meg még egy csomó urat az «Otthon»  -béli feketekávé mellett, ajjon mit tudnak erről a jász falumat érintő és érdeklő kérdésről.

      Mire a török szivarka végére értem, a kérdésnek is végére jártam.

      Eszerint a király csakugyan ott járt a falumban, ott töltött egy éjszakát a postafogadóban, mint azt utimarsaljának naplója tanúsítja s hogy az általam olvasott Ballagira hivatkozó újságközlemény külömben aggályoskodik a pesti szálláshelyét illetően, az a bennünket érdeklő kérdést nem is érinti tehát.

kulso-fogado-2.jpg

       És igenis, hogy útja egy részét közlekedési alkalmatosságon tette meg (Brassótól Bécsig) és igenis, hogy végeredményében mégis távlovaglás volt, mivel az út többi részét (jó párezer kilométert) mégis lóháton.

De ez mindegy is.

      Miért ne?

      Én a világháborúban gyalog sétáltam végig (mégpedig hosszában) Albániát, de azért közben, a több ezer kilométernyi úton 20-30 kilométert kötélpályán, vagy tábori vasúton mentem. Ezt minden volt katona tudja, aki ottjárt. Azért ez mégis gyalogút volt végeredményében s a svéd király jászországi szereplésének a tényére s a lényegére nézve csakugyan mindegy.

      Mint a beszélgetésből kitűnt, Debreczenben sem abba a házba szállott, melyet később megjelöltek, hanem egy másikba, de mégis ott járt s ez a fő.

      És erre nézve is elmondtak egy kis történetet, mely ugyan nem vonatkozik magára a tárgyra, csak iden jellemző úgy általában.

      Én is elmondom hát, úgy, ahogy a híres olasz műfordítótól és írótól e beszélgetés folyamán hallottam:

      Goethe sok remek munkája közül az egyik Olaszországgal foglalkozik. Azért a könyvéért nagyon hálásak az olaszok a nagy költőnek. A legtöbb talján nagy város külön is lerótta már a háláját szobor, tábla, vagy dombormű felállítása formájában, hát Firenze sem akart ebben a többi mögött maradni.

      Goethe a munkájában úgy emlékezik Firenzéről – épp szállásával kapcsolatban, - mint ahol a csodás olasz napfelkeltét az ablakából élvezte volt reggelente, de ugyanakkor kvártírjának átellenében a rabok sétáját is mindig végig kellett néznie érzését zavaró mellékízzel, lévén ott éppen a város börtönének udvara.

      Nosza kutatni kezdték a derék firenzeiek, melyik lehetett hát a kérdéses épület, Goethe egykori szállása, hogy márványtábla hírdesse a tényt a maiaknak.

       És itt jött aztán a dolog lényegét nem érintő, de a mi ügyünkre is jellemző pikantéria.

      A börtön melletti sikátor minden háza egy-egy kéteshírű fogadó volt, ahol az akkor még fiatal és névtelen vendég ugyan a megszólás, illetve megítélés veszélye nélkül megszállhatott, de viszont ahová a világnagysággá növekedett mestert utólag még sem lehetett bedugni s e hírhedt szállások bármelyikének falát a tényt hírdető márványemlékkel felékesíteni.

      Én se azt kutatom hát ezekután mostmár, hogy kocsin-e, vagy gyalogszerrel, egyenes úton-e, vagy vargabetűvel utazott át a falumon a svéd király, azt se, hogy ottháltában a «külső» vagy a «belső» fogadót tisztelte-e szállásaként, csak atz veszem tudomásul, amit a történészek is megerősítettek komoly forrásokra támaszkodva, hogy a svéd király egy alkalommal csakugyan vendégünk volt!

xii.-k.-emlektablak.jpg

Történelmi tények:

XII. Károly hatalmas birodalmat örökölt, melyet saját maga is gyarapítani igyekezett. 1707-ben betört a korábban őt támadó Oroszországba, de hosszúra nyúlt utánpótlási útvonalai és az orosz terep negatív adottságai miatt kénytelen volt visszavonulni az Oszmán Birodalom területére. Itt vendég, majd fogoly, de a törökök számítottak megmaradt seregére a cári Oroszország ellen. Hadseregéből megmaradt katonái Moldvában zsoldosként II. Rákóczi Ferenc seregébe álltak, és Magyarországra mentek az osztrákok ellen. A romhányi csatában vereséget szenvedtek.

1710–11-es pruti hadjáratban Károly stratégiai segítséget nyújt a törököknek. Ez számára sikeresen végződik ugyan, de váltság ellenében békekötés jön létre az orosz és török hadak között. Ezzel elszálltak saját győzelmi reményei. Nem lát más lehetőséget, csupán ha személyesen is beavatkozik az északi háborúba és 1714-ben legendássá vált hosszú lovaglásával – Erdélyen és Magyarországon keresztül – 1716-ra visszatér birodalmába.