Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kóczián Gyula: Jász-Árokszállás multja és jelene 1896 - I.

 Az eredeti kiadvány 1896-ban került kiadásra, később 1925-ben a Jászvidék vegyestartalmú keresztény hetilapban részleteiben is olvasható volt, 1996-ban ismét megjelent hasonmás kiadásban.

Az esetlegesen előforduló nyelvtani hibákat az eredeti szöveg is tartalmazza! Ennek a hitelességnek megtartása érdekében, nem eszközöltük nyelvhelyességi javításokat!

1.jpg

Jász-Árokszállás
multja és jelene
 
írta:
Kóczián Gyula
köz- és váltó-ügyvéd
jász-árokszállási jegyző és megyebizottsági tag.
 
Jászberény,
Nyomatott Brünauer A. könyvnyomdájában
1896.
 
 
 
 
                Tekintetes Képviselőtestület!
 
      Magyarország ezer éves fennállásának megünnep-
lése végett, e mai napra egybehívott közgyűlésen, mint
e városnak szülöttje: háladatosságom, szeretetem és
mély tiszteletem örök emlékéül, e város történeti
fejlődésére vonatkozó kutatásaim eredményét követ-
kezőkben van szerencsém röviden alőadni.
      A jászok legősibb kora a régi népvándorlások
idejére vezethető vissza, mert ázsiai és európai Kun-
országban rég időtől fogva lakott magyar nyelvű jász-
nemzet, melynek emlékét a moldvai Jászvásár és a
bahlói iazwar mai napig is fenntartja. A mi őseinket
azonban nem ezek között, - kik innen kiűzettek, -
hanem Árpád alatt a 7 kun vezérrel bejött kunok
között kell keresni, kiket a kopulchali ütközetben
1084-1085-ik évben Szent László király elfogott és
a mai Jászságban telepített le. – Minélfogva a mai
magyarországi jászok eredetét ezen elfogott és letele-
pített besnyő jászoknál lehet keresni.*
      Árokszállás első telepítése régiektől fiuról-fiura
átszármazott ősi mondák szerint az innen mintegy 1½
órányi távolságra fekvő Ágóról történt volna, - mely
a török világ előtt jász falu volt, de elpusztulván a
falu lakosai, Árokszálláson telepedtek meg.
 
        *Gyárfás, Jászkunok története, II. köt. 185-187.lap és II. köt. 8.4.1.
 
      Hogy Ágó Árokszállástól külön falu volt, bizonyítja
Corvin Mátyás királynak 1458-ik évi kiváltságlevele,
melyben Árokszállás, mint „descensus Philisteorum”
és 1478. évi kiváltságlevele, melyben Ágó, mint „Philis-
teusok szállása”, tehát mind két hely, mint külön
szállás, külön falu említtetik.
      Igazolja továbbá II. Lajos királynak 1516. évi
május 27-én kelt adománylevele, mely szerint az ez
előtt Ágói Kelemen (de eadem) kapitány tulajdonát
képezett „Ágó2 Ficsor (Fithor) Lukácsnak adományoz-
tatott; később pedig 1668-ik évben kihalás czimén
Pető János kapitány nyert erre adománylevelet, aki
azt elfoglalni is törekedett. Minélfogva az árokszállásiak
1668-ban felirtak Zichy István kamarai elnökhöz, hogy
Ágó őket illeti, mert az Ágóról ide költözöttek vissza
is akarnak szállni régi helyükre, de a hatvani török bég
zsarnokoskodásai miatt nem merészeltek visszamenni.
Kérelmüknek azonban nem adatván hely, csak később,
II. Károly alatt 1728. évben jutott Ágó az árokszállá-
siak kizárólagos birtokába s maradt ott a jelen ideig.
      E körülmények tehát legkevésbé sem igazolják
azt, hogy Árokszállást az ágóiak alapították volna,
mert igaz ugyan, hogy Ágó lakosai Árokszállásra
költöztek, de csak a török hódoltság idejében, 1587
után, mikor Árokszállás már régen fennállott, mert
1336-ik évben már „Árokmellékszállás” néven fordul
elő; míg Ágó még az 1566-ik évi összeírás alkalmával
is mint község 30 egész telkes jobbágygyal, - kik közül
egyet a tatár elvitt – és 28 házas zsellérrel mutattatik
ki. Mindezeknél fogva teljesen megdől azon állítás
hogy Árokszállás Ágó telepítvénye lenne.*
 
        *Gyárfás, Jászkunok tört., II. köt.
 
 
      Ágó elpusztulása az 1588. és 1602-év közötti
időben történt, mit bizonyít azon körülmény, hogy az
1587-ik összeírás alkalmával Ágó még mint falu
fennállott, míg a Bedekovich Lőrincz által 1602-ik
évben készült hármas kerületi térképen már mint puszta
tüntettetik fel, tehát kétségen kívül áll, hogy ezen
időben pusztittatott el, még pedig a török által. Ugyan-
csak a török pusztítás idejében pusztult el a négy-
szállási tanyák helyén állott „Négyszállás” nevű népes
község is.
      A mai Árokszállás alapját a Szent László király által
1084-1085-ik évben – ide telepített jászok vetették meg,
kik ezen „Szálláson” a mostani templom körüli helyen
előbb sátrakban és gunyhókban tanyáztak, míg később
III. Béla királynak azon intézkedése folytán, hogy a
népet állandó lakások építésére buzdította, kezdődhetett
meg itt is egy-két ház építése s haladt tovább időről-
időre. – egészen az 1241-ik évi tatárpusztítás ideiéig.
Mikor is a tatárok az egész országot elpusztítván,
Árokszállás is elpusztult, s ujból építetett fel.
      S minthogy egy 1313-ik évben felvett térképen
Árokszállás már feltüntetve van és 1332-ik évben itt
plébánia létezett, önkényt következik, hogy a község a
tatárpusztítás után az 1313-ik évet előzőleg ujból népesítve volt.
      A város régi neve „Árokmellékszállás” volt, mint ez az
1366-ik évi május 30-án kelt oklevélből kitűnik. Ez
oklevél kiváló fontossággal bir azért, mert a mai
Jász-Árokszállás ebben van megemlítve először. Később
azonban már 1396. évben „Árokszállásra” rövidíttetett.*
      a község elnevezése a „Csörsz” árkának nevezett
ároktól ered. Ezen árkot a régi hagyományok szerint
 
         * Gyárfás, jászkunok története, III. köt. 97. és 526. l.
 
 
még a hun-avarok készítették s 300 évig azok közé
hordották a gyűjtött kincseket, a honnét Nagy Károly
császár által 795-ik évben elűzettek.
    Csörsz árka nevét veszi Csörsz avar királytól;
némelyek szerint pedig a magyarok ősvezére Kund
fia: Cursan vagy Csörsz nevétől, kinek Árpád Jász-
berény várát adta át kormányzásra. Csörsz árka eredetét
legszebben megvilágítja a következő monda:
    Hajdanában mikor még őseink Ázsiában laktak,
hazánkat vegyes népek bírták. Ezek között leghatal-
masabbak voltak a longobardok – a felső Duna
mentén. – A longobardok büszke királya: Rádius
vala; aki amily büszke és rút volt maga, oly szerény
és szép volt leánya: Delinda, vagy a hogy a száj-
hagyomány nevezi: Délibáb.
    Délibáb körül egész raj királyi levente forgolódott,
azonban szívét egy sem hozta mozgásba. Mint most
is, akkor is ugy volt, hogy Ámor annak idején isme-
retlen nyelvén megsugja, hogy: Ő az! Igy volt Délibáb
is az ifju, deli avar királylyal: Csőrsz leventével,
kinek vitéz avarjai a Tisza mentén laktak.
    Történt azonban, hogy Rádius háboruba keveredett
a roppant Noricum birodalommal (a mostani nagy
Németország) és jónak látta a vitéz avar királyt,
Csőrszöt szövetségeséül meghívni. Csőrsz kapott az
alkalmon s győzelem esetén díjúl Délibáb kezét kérte.
A vén turfangos Rádius gondolkodóba esett, mert
leányának titkon Gládius dák királyt szemelte ki.
Kevés gondolkodás után a ravasz Rádius beleegyezett,
azon fortélyos kikötéssel: ha Csőrsz azon uton, amelyen
Délibábért jön (a mai Rákos mező tájára), vizen jön meg
és viszi haza aráját; Csőrsz igy is beleegyezett, Rádius
pedig kivihetetlennek tartva ezt, titkon mosolygott rajta.
 
 
 
      A harcz diadallal végződött, most tehát Csőrsznek
nincs egyéb hátra, csak a kikötött vizi-út. Csőrsz minden
ép emberét csákánynyal stb.-vel a Tisza ama tájára ren-
delte, ahol most Ároktő van és emberfeletti erővel kez-
dett folyót töretni, elannyira, hogy zsarnokságig ment.
      Volt egy „Jákó” nevű vándor lantos, aki nem
akart menni a kényszermunkára, mert felesége éppen
gyermekágyat feküdt, s nem volt kenyérkeresője és
ápolója. Megkötözve vitték az elkeseredett lantost, aki
lantját szögre akasztva, átkában arra kérte Hadúrt,
hogy neje méhének gyümölcse legyen megboszulója.
      A munka éjjel-nappal folyt s Csőrsz nyughatat-
lanul várta a végét.
      Mulnak évek s „Jákó” nejének figyermeke, a kis
„Dósa” növekedett, de az apa csak nem érkezett meg.
A gyermek levette a szögről atyja lantját s anyja
betanította a régi dalra. Ezután elindult házról-házra,
s oly szépen zengett rajta, mintha atyja zengené. Igy
járt a gyermek vidékről-vidékre, míg nem egy alkonyon
fáradt munkás-táborra bukkan, ott is pengetni kezdé
a régi dalt, melynek hallatára egy roskadó, agg ember
közeledett hozzá és keblére ölelve a délczeg ifju lantost,
csak annyit tudott könnyes szemmel mondani: Fiam!
      A gyermek megérté a sugalmat, atyja pedig sötét
éj folyamán elpanaszlá fiának kinos multját, s a király
zsarnokságát, melylyel őket sanyargatja. A bátor Dósa
boszúra lobbant s a villámos sötét éjben megragadta
atyja súlyos csákányát. Csőrsz király éppen arra lovagolt
a kénytelenül tört folyam partján, de a másik pilla-
natban Dósa által lesujtva, holtan omlott le lováról.
      Másnapra örömmel virradt fel a fáradt nép, mert
azt hitte, hogy villám sujtotta le Csőrszöt, s az istenek
boszuja ez, zsarnok mivoltáért.
 
 
 
      Az árok félben maradt, Délibáb bánatában meg-
halt s ma is ott lebeg tünő szárnyain Csőrszárka felett.
Az árok kezdete és vége a következő versben is meg
lett örökítve:
 
Az árok tövénél Ároktő most is áll,
Borsodban a Tiszának fűzlepte partínál
S a hely hol véget érve, néptől megszállva lőn,
Épülvén Árokszállás az áldott sík mezőn.
 
      A Csőrsz árkot ásók megmentőjének neve ma is
fennáll Jákóhalma és Dósa elnevezésében.*
      Jász-Árokszállás községgé 1725. évi junius 20-án,
- várossá pedig Mária Therézia királynőnek, 1756. évi
augusztus 8-án kelt kiváltságlevele folytán lett. A
város legrégibb pecsétje 1480-ból való. Az 1668-ik évi
pecsét: egyenes kard, melynek hegyénél csillag és
fogyó hold s ezek felett A. A. betű volt.
      Mostani pecsétje:
      Sima mezőben talapzaton álló magyar ruházatu
kucsmás alak, ki bal kezében egy kürtöt emel fuváshoz
készen. A czimer paizs felső részén sisak, ennek tetején
kettős kereszt, a kereszt jobb oldalán félig kibontott
zászló, bal oldalán pedig görbe kard van, és végre a
czimer paizs felső felerésze czirádákkal van díszítve.
      Vásártartási jogot 1756. és 1804-ik évben kelt
adománylevél alapján nyert. Van évenként négy országos
vásárja és hetenkint csütörtökön hetivására.
      Az 1572-ik évi összeirás alkalmával Árokszálláson
kilencz telkes jobbágy találtatott.**
 
      *Tompa Mihály népregék cz. Munkája 528-518 1. és Szendrey
Imre által a „Jász-Nagykun-Szolnokmegyei Lapok” 1887-ik évi folyamának
52-ik számában közölt jászmonda.
      **Gyártás, Jászkunok tört., III. köt.
 
 
      Árokszállás népessége 1801-ben 5500, 1852-ben
8310, 1879. év végén 11.883 (de Jász Szent-Andrással
együtt, mely akkor még ide tartozott), 1891-ik évben
volt a lakosok száma 11.271.
      Jász-Árokszállás belhatárának tagositása 1855-ik
évben végződött be.
      Az egész határ területe négyszögölekben 31.765,400.
egy holdra számítva 1600 □-ölet 19,853 601/1600.
      A határ 883 birtokos között osztatott fel. Egy öl
föld után kiadott terület osztályozott holdakban kitett
159/1000, 12 öl föld után 37 908/1000.
      A város mostani területe 19,877 katasztrális hold
és 714 □-öl (holdját 1600 □-ölével számítva).
      Van a városban egy gyógyszertár, egy posta- és
távirdahivatal.
      Régibb időben a városnak serfőzőháza is volt,
melyet 1806-ban Szél György és János gyöngyösi lako-
sok haszonbéreltek. Ezen időben két kereskedő volt,
Juhász Konstans és Juhász János. Míg ma 17 keres-
kedő van.
      A város tulajdonát képezi két vendéglő és egy
gőz- és kádfürdő.
      Volt Jász-Árokszállás határában egy régi őserdő
az Árvaharaszton, mely Ágóig terjedt. Folytatása volt
ez a Mátra-hegységnek és a régi kunoknak szolgált
menhelyül.
      A város nevezetesebb középületei közül, a régi
városháza helyén emelt jelenlegi diszes városházánk
1863. évben, elemi népiskolánk pedig 8 tanteremmel, 1
könyvtári és 1 felügyelői helyiséggel 1861. évben épült.
Van ezenkivül 2 külső iskola és kisdedóvoda.
      Régi időben összesen 2 osztályu iskola volt.
      A római katholikusoknak Szentháromság tiszte-
letére emelt szentegyháza 1630-ik évben épittetett. Az
anyakönyvek 1694-ik évtől kezdődnek. Van egy kápolna
Havi boldogasszony tiszteletére. Az egyházi férfiak
javadalmazását megállapitó „Canonica visitatio” 1766.
évben kelt. A torony gombja 1791. junius 13-án tétetett
fel. A mostani plébánia helyén állott régi plébánia jezsuita-
kolostor volt, s földalatti folyosón lehetett onnan a tem-
plomba átmenni. E régi plébánia helyére 1882-ben épült
a jelenlegi díszes plébánia-épület. Egyházvédjoggal az
1512. év junius 6-án kelt oklevél szerint a város birt és bir
ma is, s az egyházi kegyuri jogok gyakorlására vonatkozó
intézkedéseknél a városi képviselőtestületnek csak rom.
kath. vallásu tagjai birnak szavazati joggal. Egyházról
lévén szó, érdekesnek tartom e helyütt a kun vagy
Petrarca-codex 9-ik lapján Szilády Áron gyüjteményé-
ből mutatványul felhozott kun-imádság bekezdő sorait
megismertetni, mely igy hangzik:
 
Kun tuusning bucgakinden      |      a napkeletnek zugától
Batisdagi kirivgő dein              |      lemenésének végeig
Chiristusni ovöli.                      |      Krisztust kell énekelni.
 
      Az izraelitáknak saját erejükből fenntartott külön
elemi iskolájuk és templomuk van.
      A várost érdeklő történelmi nevezetességek sorá-
ban emlitendő fel, hogy Árokszállás Kopasz László
alatt történeti nevezetességü hely volt, amennyiben a
város körül vivott ütközetet a krónikás igy énekelte meg:
 
               „Árokszállás alatt a nyagy veszedelem,
               Oka vala ennek Kopasz fejedelem.”
 
      Ezen ütközet maradandó emlékéül neveztetett
el a városnak Adács felüli részén emelkedő halom
„Kopasz-dombnak.”
 
 
 
      I. Ferdinánd király idejében a törökök által meg-
támadott egri vár védelmében Dobó István vezérlete
alatt az árokszállásiak is résztvettek, s osztoztak a
győzelemben, mely a törököket 40 napi sikertelen
támadás után visszaverte.
      II. Rákóczy Ferencz idejében, a kurucz világ had-
járatai alatt, Rákóczy hadai a város alatt táborozván,
1703-ik évben a fejedelem katonái és az árokszál-
lásiak között összetüzések történtek, melynek meg-
szüntetése s a vitézek és nép közötti kölcsönös béke
helyreállítása végett Füleki Szűcs János ezeres főkapi-
tány kiáltványt bocsátott ki, melyben fejvesztés terhe
alatt hagyta meg katonáinak, hogy az árokszállási lako-
sokat sem személyükben, sem vagyonukban háborgatni
ne merészeljék.
      Az orosz hadsereg a nagy Napoleon elleni had-
járatban 1805. évi október és deczember hónapokban,
ugy 1808. évi április hóban Árokszálláson pihent és
utazott át és láttatott el temérdek élelmi szerre. Ugyan-
azon időben ásatott az ugynevezett muszka-kut.
      Legnagyobb történelmi esemény szinhelye volt
Árokszállás 1805. deczember 3-án, a francia insurrectió
alkalmával, midőn a szent-korona nagy sietve váro-
sunkon keresztül Kassára vivetvén, egy éjjel a község
levéltárában volt elhelyezve, korona-őrök őrizete alatt;
a városban pedig az összes mesteremberek teljesitették
az éjjeli őrjáratot.
      Az insurrectioban Árokszállásról 45 lovas vett részt.
      Az 1848-ik évi szabadságharcz alatt a magyar
hadsereg vezérkara Kossuth Lajos kormányzóval együtt
városunkban volt szállva.
      Ezek után áttérek jogállapotunk ismertetésére. A
Jászkunok már az Árpád-korszakban letelepedésüktől

 

fogva szép kiváltságok és szabadalmakkal birtak, s az
egész hazában mindenütt nemeseknek tartattak, s mint
ilyenek a magyar királyokat háboruik alkalmával min-
den zsold nélkül személyesen tartoztak szolgálni, mint
ez IV. László király oklevelének következő idézetéből
kiderül: praecise expressimus, quod Domini et Nobiles
Cumanorum universi, et singuli ad nostrum exereitum,
ad quem nos personaliter accesserimus, venire tenean-
tur, sicuti caeteri nobiles regales servientes.” Ezenkivül
a kir. Kincstárba évenkint fizetni kellett 500 frton és
a Zsigmond király által rájuk rótt 300 arany frt tegzes
pénzen felül, semmi néven nevezendő adót, vagy vámot
nem fizettek, s mindenben a nemesekkel egyenlő ked-
vezményben részesültek egész 1702-ik évig, mikor sza-
badságuktól megfosztattak s a kir. kamara által a
német rendnek és ezután a pesti rokkantak házának
elzálogosittattak. *
      Az 1715. XXXIV. t.-cz. Visszakövetelte a jász-
kunok szabadságát, mi az 1745. évi május 6-án kelt
s az 1751. XXV. t.-cz. Által megerősített adomány-
levél által, oly sok viszontagság után teljesedésbe is
ment, miután a jászkunok a zálog összeget (500,000
frt és javítás fejében 15,000 frtot) visszafizették. Azért
hitták a fizetőket és utódaikat redemtusoknak, kik
egyedül birhattak fekvőségeket és gyakorolhattak köz-
ségi és politikai jogokat.
      A redemtionalis váltságösszegből esett Árokszal-
lásra 19,400 frt, Ágópusztára 8000 frt s fél Kerekegy-
házára (mely akkor még Árokszállás anyaközséghez
tartozott) 5000 frt vagyis összesen 32,400 frt. Mely
összeg az árokszállásiak között felosztván, minden
 
*Gyárfás, Jászkunok tört., II. köt. 295. és 672. l.
 
  
 
kötél földre 80 frt és így 389½ kötél földre esett
31,160 frt. Az ekként felmaradt 1240 frt különbözet
a lakosokra vettetett szét. (lásd 1. Currens 52. lapját
a levéltárban.)
      Időszerűnek találom felemliteni e helyütt azon
ősök névsorát, kik 1745-ik évben a redemptió alkal-
mával földet váltottak, s akiknek köszönhetjük mostani
földbirtokunkat. – Megjegyezni kivánom egyidejüleg,
hogy négy kötél földnél többet senkinek sem lehetett
váltani. A földváltók az eredeti jegyzőkönyv szerint
a következő táblázatban vannak felsorolva:
 
Út mutató Táblája
 
Szabad J. Árokszállás várossa földváltságát magában foglaló
Jegyzőkönyvnek de Anno 1745.
 
Lakosok nevei    Váltott    kötél föld mennyi- sége Váltság ára
frt kr
A.      
André Páll 120 ----
Agocs Mihály 1 80 ----
Agocs Mátyás 1 80 ----
Asztalos György ½ 40 ----
Antal Gergely 200 ----
Agocs Gergely 2 160 ----
Antal Istvány ½ 40 ----
André Jóssef 1 80 ----
André Urbány ½ 40 ----
       
B.      
Balog János ½ 40 ----
Bordás Jánosné ½ 40 ----
Bohák Páll 4 320 ----
Bordás Mártony 1 80 ----
Bella Mihály ½ 40 ----
Bordás Pál 1 80 ----
Becskey György ½ 40 ----

 

További adatok feltöltése folyamatban...