Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Földi József: Jászárokszállás és a Csörsz árok

Földi József
JÁSZÁROKSZÁLLÁS ÉS A CSÖRSZ ÁROK
Jászárokszállás neve


A Jász elõtagot nem szükséges magyarázni, nyilvánvaló, hogy egyrészt a jász
õsökre utal, akiket a település lakói évszázadok óta büszkén vallanak elõdeiknek,
másrészt azt a tudatos vállalást is jelképezi, hogy ez a település tagja, része a Jászságnak,
mint földrajzilag körülhatárolt tájegységnek, valamint a jászok közösségének.
Városunk és a Csörsz árka elválaszthatatlan kapcsolatban van egymással. Bél
Mátyás 1731-ben pontosan tudta, hogy településünk a Csörsz árkától kapta a nevét.
Az elsõ – jelenleg ismert – írásos említés 1356-ból való, amikor is egy oklevélben
Arukmelléke néven szerepel a mai Árokszállás. Ez a név 1366-ban Arukmellék szállásra
módosul. Hevesújvár vármegye 1366. május 27-én, Verpeléten megtartott közgyûlésén
Pásztói Domonkos fia tiltakozik az ellen, hogy Pásztó, Hasznos és Tor szántóföldjeit,
erdeit, rétjeit stb. az Arukmelléki szállási philisteusok (és mások is) jogtalanul
használják. Ezért a nádor, Konth Miklós, május 30-án hiteles oklevelet állított ki a
panaszos részére, melyben megtiltja a jogtalan használatot. „Ez az oklevél kiváló
érdekességgel bir, mert a mai Jász-Árokszállás ebben van említve legelõször, s régi
neve Árokmellékszállás volt. Ezen árok az ugynevezett Csörsz árka, melynek mellékén
telepedvén meg a jászok egy része, szállásuk Arokmelléknek neveztetett, mi késõbb,
jelesen már 1396-ban Arukszállásnak rövidittetett, s lassanként betemetvén a szálláson
keresztülvezetõ régi árkot, megalakult Árokszállás Jász község.” (Gyárfás III.
kötet 97-98. o.) Lazarus diák 1528. évi híres térképén már szintén Árokzalos néven
szereplünk. Ez az alak lényegében megfelel városunk mai nevének, melyhez hozzájött
a hovatartozást jelzõ Jász elõtag.
A szállás utótagot Gyárfás a következõképpen determinálja: „A szállás tehát olyan
föld, melyet valaki elsõ letelepedéskor, megszálláskor nyert, mely nemzetség s ennek
tagjainak örök tulajdonává vált, s mely nem kir. adomány, hanem osztály utján volt
az utódokra nézve megszerezhetõ; s éppen ezért örökségnek neveztetett; míg a
késõbb beköltözött jövevény nemzetségek örökségeinek alapja kir. adományozás
volt.” (Gyárfás III. kötet 441-442. o.)
A Csörsz árok
Az árok elsõ – jelenlegi ismereteink szerinti – említése egy 1067-ben kelt oklevélben
történt.A Zászty apátság alapító levelében – többek között – ez áll: „magna fovea,
huae protensa usque ad Aruksceguj tendit.” Egy, 1396-os oklevél – mely Árokszállást
érintõ határjárásról szól – magnum fossatumnak (latin fossa = árok, levezetõ árok,
csatorna, barázda), magyarul nagy ároknak nevezi az árkunkat. Érdekes, hogy a
Csörsz árok egy szakaszát, méghozzá a csányi határ felé futó szakaszát mi is Nagyároknak
nevezzük. Gyárfás ismerteti az oklevelet (III. kötet 114. o.), melyben megemlítik,
hogy a nagy árok egészen Borsod megyéig, Szihalomig húzódik. A Csörsz árkát
Székely István 1558. évi chronikája (139. lap) is megemlíti: „A csersz arokiat megwytta”.
Nézzük, mit írnak errõl a híres nevezetes Csörsz árkáról a lexikonok és egyéb más
források:
A Pallas Nagy Lexikona szerint: „Csörsz árka, mesterségesen készített árok a Duna
és Tisza közt; két C.-t ismerünk az északi a Tarna folyótól Dormándon át a Tiszáig
követhetõ s Ördög- és Avar-ároknak is nevezik; a déli hosszabb: Gödöllõtõl kezdve
Jász-Fényszarun át Pát és Tarna-Szt.-Miklós közt huzódik a Tiszáig.”
A Révai Nagy Lexikona szerint a Csörsz árok „mesterségesen készített árok a Duna
és Tisza közt; két C.-t ismerünk, az északi a Tarna folyótól Dormándon át a Tiszáig
követhetõ s Ördög- és Avar ároknak is nevezik; a déli hosszabb: Gödöllõtõl
kezdve Jászfényszarun át Pát és Tarnaszentmiklós közt huzódik a Tiszáig.”
A Tolnai Új Világlexikona régi földsánc vagy védelmi árok maradványának nevezi
a Csörsz árkát. A lexikon szerint kettõ ismeretes, az egyik a Tarna (a lexikonban tévesen
Torna szerepel) folyótól a Tiszáig terjed, nevezik Avarároknak vagy Ördögároknak
is, a másik pedig Gödöllõtõl Jászfényszarun át visz a Tiszáig. Lehet népvándorláskori
vagy régebbi keltezésû is.
Az Új Idõk Lexikona szerint: „Csörszárka, elég széles, de nem mély árok a Duna és
aTisza között. ÉK-i irányban vonul, egyik ága a Tarna folyótól, másik ága Gödöllõtõl
visz a Tiszáig. Geológusok szerint természetes képzõdmény, régi folyómeder, a nép
azonban mesterséges csatornának képzelte és már a XVI. sz-ban közismert volt a
hozzáfûzõdõ monda, mely szerint Csörsz fiatal avar király ásatta volna, hogy szerelmesét
a száraz alföldi síkon keresztül vízi úton, hajóval hozhassa el. Tompa Mihály
regében is feldolgozta e mondát. A Székelyföldön is ismernek egy C. nevû árkot.”
A Magyar Néprajzi Lexikon a következõket írja a Csörsz árkáról: „Széles, de nem
különösebben mély árok a Duna-Tisza között. Eredete máig is tisztázatlan, némely
szerzõk római vagy avar-kori maradványnak, mások kiszáradt folyómedernek tartják.
A Csörsz-árkához fûzõdõ mondakör elsõsorban a Jászságban ismert. Eszerint Csörsz
királyfi mai változataiban egy cseh fõúr vagy más nagyúr árkot építtet, mivel
menyasszonya csak azzal a feltétellel megy hozzá nõül, ha vízi úton, hajón jöhet a
szárazföldön keresztül. Az árok ásása több évtizedig tart. Egy fiú, akinek apja
kisgyermekkora óta otthonától távol dolgozott, valamilyen jelrõl megismeri apját.
Megöli az árkot építtetõ zsarnok urat.”
A Magyar Nagylexikon azt mondja, hogy Csörsz árok = Ördög árok. „Az egymástól
5-10 km távolságra húzódó három sáncvonal Bp. és Vác között indul a Dunától,
átszelve a Duna-Tisza közét.” Folytatódik a Tiszántúlon, Nyíregyháza és Debrecen
térségében dél felé fordul, majd lemegy egészen az Al-Dunáig. „A rómaiak irányításával
az Alföldön élt szarmaták építették a 4. sz. elsõ felében, I. (Nagy) Constantinus
(úr. 306-337) korában.”

Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára: „Csörsz-árok a római birodalom
védelmi sáncrendszerének maradványai az Alföld peremén.”
A régebbi kiadású lexikonok nem foglalnak állást az árok keletkezésének idejérõl,
sem annak alkotójáról. A többség mesterséges eredetûnek tartja, és a legújabb
kiadású lexikon, illetve szótár kategórikusan kijelenti, hogy a római birodalom
védelmi sáncrendszerének része, míg egy másik, de viszonylag szintén új kiadású
lexikon szerint római irányítással a szarmaták építették. Általában védelmi célt jelölnek
meg, bár egyes kiadványok kiszáradt folyómedret említenek, azaz természetes
eredetûnek tartják az árkokat. Említésre kerül az avar eredet is, illetve népvándorláskori
vagy régebbi eredetet tartanak lehetségesnek.
Az árokrendszer
Az árokrendszert általában Csörsz árkaként, vagy Ördög árkaként, esetleg Avarárokként,
egy hatalmas ókori védõmûrendszer maradványaként ismerik Magyarországon,
a Duna-Tisza közi Alföld északi részén és a Tiszától keletre.
Mi, árokszállásiak mindig azt az árkot tekintjük és nevezzük Csörsz árkának, amely
végighúzódik településünkön és annak határán, függetlenül attól, hogy Csörsz
árok máshol is van. A monda alapján sokan úgy vélekednek, hogy az egyik árok két
végpontján van Árokszállás és Ároktõ. Egy másik árok Gödöllõtõl vezet szintén a
Jászságon keresztül ugyancsak a Tiszáig. Az biztos, hogy Árokszállás (Erdõárka,
Csörszárka, Erdõmelléki szállás, Áruk melléki szállás, Nagyárok stb.) elválaszthatatlanul
kapcsolódik a Csörsz árkához.
Ez az árok azonban úgy tûnik, hogy része egy árokrendszernek, melynek teljes
hosszát mintegy 1.600 kilométerre becsülik. Ez az árokrendszer gyakorlatilag az egész
Kárpát-medencét behálózza. Több vonulata is van. Általában három fõ vonulatot
szoktak említeni, az északit, melynek része lenne a mi Csörsz árkunk is, majd ettõl
délebbre a Kisárok vonulata a második és délen húzódik a harmadik fõ vonulat. Ennél
azonban lényegesen bonyolultabb a helyzet. A fõ vonulatokból mellékágak indulnak
különbözõ irányokba. Számomra erõs leegyszerûsítésnek tûnik ez a hármas besorolás.
Sajnos – tudomásom szerint – még nem történt meg a teljes árokrendszer feltérképezése.
No de nézzük, mit mondanak az árokrendszerrõl a források:
Pesty Frigyes Helynévtárában írja Árokszállásról: „A város határában van…a
Csõrsz árok egy 2-3 öl szélességû és némely helyen 3 öl magasságú árok mely
Borsod megyei Ároktõ helységénél a Tisza partján kezdõdvén végig jön Heves
megyén a Jászságba Árokszállás várossa közepén és határán Csány alatt végzõdik.
Ennek eredetérõl ásatásáról hiteles irat nincs, hanem hagyomány szerint Csõrsz
(:Eörs:) vezír ásatta volna, mint mai elnevezése is mutatja. A hagyomány szerint
Csány (:Chan:)on öletett volna meg az ásató vezír, innen vette volna Csány
nevezetét.” „A Kis árok melly a Nagykunságban eredvén a Jászságon keresztül
jövén, Árokszállás határát választja el Berénytõl és szinte Csány körül végzõdik,
ennek eredetérõl semmit sem tudni, hanem véleményem szerint a két árok köze Eõrs
vezér birtoka lévén, határait ezekkel kerítette, ezt pedig onnan magyarázom hogy a
Kis Árok is Tisza Eõrs táján kezdõdik és Csányig terjed – a Csõrz (sic!) árok is Tisza
Eõrsel átellenes Ároktõtöl kezdve szinte Tarna-Eõrs mellett Csánynál végzõdik.”
Palugyay Imre a Jász-Kún Kerületek, Külsõ Szolnok Vármegye címû leírásából
idézek: „A jászföldet még két nevezetes árok: a Csörsz-árka és Kis-Árok hasitgatják
keresztül, mellyek hihetõleg az avarok sánczolásai valának; az elsõ Borsod vármegyében
kebelezett Ároktõ helységnél kezdõdve Heves vármegyén át Füzes-Abony,
Dormánd, Erdõ-telek, Kál, Atány, Bód, Zsadány s Árokszállás határain keresztül
Heves vármegyei Csány helységig vonúl el, hol mint a néprege hiszi, magyar õsvezér
Kund fia, Csörsz Chánnak, sírja létezik.” (63-64. o.) A XIX. századi szerzõ szerint
Árokszállás „Nevét „Csõrsz árka”-nak nevezett azon ároktól, melly a városon már
betemetve keresztül vezet, (l. a 63. lapon) kölcsönözte.”
Clementis Móric jász térképén 1855-ben feltüntette a Csörsz árkát. Ahol az árok
Árokszállástól nyugatra másodszor keresztezte a Tekerõ patakot, ott egy nagy kõhíd
volt, és innen tovább, az árok töltésén halad az Árokszállástól Csány felé vezetõ
pesti út.
Árkunkat Horváth Péter a következõképpen írta le 1801-ben: Ároktõ-Füzesabony-
Dormánd-Erdõtelek-Kál-Átány-Bod-Zsadány, majd Árokszálláson át Csánynak, ahol
abban a halomban vesznek el nyomai, amelyet a monda szerint Csörsz khagán hányatott
(Fodor 40. o.).
A Jászság két legnagyobb élõvize a Zagyva és a Tarna.A Tarna Fodor szerint (32–
33. oldal) eredetileg Tarnabodnál keresztezte a Csörsz árkát. Miután Zsadány
megépítette a „vidék gátját”, részben a Csörsz árokba terelte a Tarnát, s a Benéig ebben
futott a Csörsz-Tarna torkolatáig. Egy nagy mocsár volt az egész terület Zsadánytól
- Dósáig.
Az ún. Kisárok vonulata Ágó - Dósa - Apáti irányban húzódott. Ez az árok Pesttõl
északra a Dunánál kezdõdik, majd Gödöllõn, Turán, Jászfényszarun, Jászdózsán és
Jászapátin át Heves megyébe nyúlik. A Nagyárok határrészünk – szerintem – a
Kisárok párjaként kapta nevét. Ne felejtkezzünk el a másik, a Nagyároktól keletre
fekvõ határrészünkrõl, Gyarokpartról sem, amely, mint földrajzi név szintén
összefügghet az árokrendszerrel.
Bonyolítja azonban az árok / árkok körüli helyzetet, hogy a hatalmas árokrendszer
behálózta a Dunántúlt, az Alföldet, Felsõ-Magyarországot és Erdélyt is. Van, ahol
római, van ahol hun vagy avar árokként emlegetik a források, de az eredetet és a
rendeltetést még mindig némi homály fedi. Gyárfás (I. köt. 573. old.) IV. Béla 1256.
évi oklevelébõl is idéz, melyben a „gigászok árka” szerepel. Más források is említenek
óriások szántotta árkokat.

Bartalos Gyula egri kanonok a Csörsz árok irányát a következõk szerint állapította
meg – helyszíni tanulmányok alapján – 1910-ben: Ároktõ-Felsõtelek-Zsadány-VisznekÁrokszállás-
Csány-a hatvani Strázsahely-Kiskartalpuszta-Verseg-Ecskenti erdõ-
Tótgyörk-Szilágy-Váchartyáni Öreghely-Vác.
Pulszky Ferencz: Régészeti emlékek az Alföldön címû munkájában a következõket
írja az árokrendszerrõl:
„A nép az oly nagy munkákat, melyek emberi erõt meghaladni látszanak, mindenütt
vagy a rómaiaknak, vagy mesés óriásoknak, vagy az ördögnek szokta tulajdonítani
s ezekhez fûzi mondáit. Így a Csörsz nevet is egy mesés királyfinak tulajdonítja,
holott az valószinûleg nem egyéb, mint a szláv csert (csehûl csrt) szónak magyar
átalakítása, mi az ördögnek eredeti elnevezése a szlávoknál, mielõtt a kereszténység
a diabel nevet náluk is meghonosította. Az ekevas sok helyütt elegyengette már
ezen sánczokat és árkokat, de a kutató nyomon követheti hosszú vonalaikat, melyek
a vezérkari térképeken csakugyan föl vannak véve épebb részeikben.”
Gvadányi József idejében Árokszállás határában még viszonylag épségben meglehetett
a Csörsz árok: Gvadányi Peleskei nótáriusa Budára tartott, mikor a Mátra
felõl nagy vihar kerekedett. A nagy zivatar után lovastól belecsúszott a Csörsz
árkába. Lova a sekély vízbõl ki tudott menni. Egy óra múlva egy árokszállási csikós
tanyáján kötött ki. Berbécs lapocka pörköltöt kapott. Õ meg elõvette kulacsát. Nótárius
uram nagyon meg volt elégedve a vendéglátással. Négyiccés hangulatban
hagyta el Árokszállást, majd Berényben ivott a Lehel kürtjébõl, majd Aszód felé
hagyta el a Jászságot.
A 19. században ipari méretekben megindult talajrendezések és folyószabályozások
nyomán mára már csak kis szakaszok ismerhetõk fel világosan az egykori monumentális
árokrendszerbõl. A nyomvonalak kikerülték a laza, homokos talajú területeket
(ahol hamar betemetõdhettek volna], ahol pedig vizes, ingoványos területre futottak,
ott építésükkor a maitól valószínûleg eltérõek voltak a talaj- és terepviszonyok.
Nekünk, árokszállásiaknak szerencsénk van, mert még ma is láthatók a Csörsz
árka egyes részei, szakaszai, sõt olyan hellyel is dicsekedhetünk (dicsekedhetnénk!),
ahol teljes épségben megmaradt a Csörszárok egy vonulata.
Az árok és Jászárokszállás elválaszthatatlan összefonódását mutatják földrajzi
neveink, helyneveink is: A Csörszárok dûlõ a Csányi út mellett fekszik. A Csörszárok
dûlõ másik neve Nagyárok dûlõ, mivel nálunk, Árokszálláson a Csörszárok és a
Nagyárok egymás szinonimái. Nagyárok néven ugyanakkor egy egész határrészt is
nevezünk, ahol nagyon sok árokszállási tanyás gazda élt, általában népes családjával.
A Csörszárok dûlõ és a Külsõ-Csongorád dûlõ határán a Csörsz árka medrében
folyik egy szakaszon a Szarvágy patak. A kartográfiai Vállalat 1990-ben kiadott
térképén egész hosszan jelölik a Csörsz árkát a Szarvágy pataktól keletre a Szárki
dûlõben.A térkép a Csörsz árok dûlõben a Szarvágy patak és a Tósor dûlõ között
szintén jelöli az árok egy megmaradt szakaszát. Az egykori árok töltésén halad
továbbá pár száz métert az Ágói út, ahogy átjövünk a vasúti átjárón, a Nagyárki
vagy másnéven Csányi földút elõtt.
Fodor Ferenc: A Jászság életrajza (Budapest, 1942.) címû nagyszabású munkájában
– többek között – azt írja, hogy a Gyöngyös patak Árokszállás és Visznek közötti
patakmedre Magyarország legrégibb élõvíz csatornája. Korát 1500 évre becsüli.
Patakunknak ez a szakasza ugyanis megegyezik a Csörsz árka egykori szakaszával,
magyarul a patak a Csörsz árka medrében folyik a két település között. Fodor megjegyzi,
hogy az egyébként máshol kanyargó Gyöngyös, feltûnõen egyenes mederben
folyik a Csörsz árokban. A Gyöngyös patak Árokszállás délkeleti sarkánál
elhagyja természetes medrét, mert elkapja a Csörsz árka, kelet felé vezeti, úgy, hogy
abból csak Visznek keleti oldalán tud kitörni. A patak ezen a szakaszon a déli partot
alámossa, mert délnek kellene tartania, de a Csörsz árok miatt nem tudja természetes
irányát tartani. A viszneki vízimalom gátja alatt szintén az árok közel eredeti méretei
láthatók: három méter mély, hét méter széles. Fodor is hozzáteszi, hogy eredetileg három
méternél mélyebb lehetett az árok. A patak Visznek keleti végénél derékszögû kanyarodással
tör ki az árokból és hirtelen délnek veszi folyásirányát. (Fodor 46-47. o.)
Igaza van Fodor Ferencnek abban is, hogy sokféle Csörsz árok van a Kárpátmedencében,
de sehol sem jutott olyan közel a nép lelkéhez, mint a Jászság nagy
történelmi öntudatú népénél. Hozzáteszem, hogy ez nem lehet véletlen. Ennek a
jelenségnek talán az az oka, hogy itt maradt fenn nemzedékrõl nemzedékre az árok
kultusza, aminek egyetlen ésszerû magyarázata a kontinuitás.
Az árok egy megmaradt szakaszát a közelmúltban még magam is láthattam a
Munkácsy Mihály utca és a Déryné utca között egy telken.
Csörsz mondáink többsége szerint az Ároktõnél kezdõdõ árok a csányi határban,
egy dombban végzõdik. A csányi és nagyárki öregek még pontosan tudták az azóta
eltûnt, vélhetõen mestereséges dombnak a helyét. A közelmúltban abban a
szerencsében volt részem, hogy Balázs László, Csány község jegyzõje megmutatta
a Csány és Atkár közötti út jobb oldalától keletre lévõ egykori domb helyét. Sajnos
ma már Csányon senki nem él azok közül, akik még látták a dombot, és pontosan
tudták a helyét. Az utólsó szemtanú az a bácsi volt, aki a jegyzõ úrnak útmutatást
adott az egykori híres-nevezetes dombról.
Viszonylag ép állapotban maradt összefüggõ szakaszok Dormánd, Erdõtelek,
Debrecen térségében és Gödöllõ határában is láthatók. Zaránk és Méra között az
árokszállási templom tengelyének vonulatában is lehet látni a Csörsz árkát.
A Kisárok Fényszaru és Apáti között húzódik. A fényszarusi templom a Kisárok töltésére
épült. A „Jászvonat” pedig Apátitól a dósai nagyhalomig a Kisárok töltésén halad.
Debrecen határát a Csörsz vagy Ördög árok két vonulata is átszeli. Mivel arrafelé
felismerték, hogy ezek a mesterséges vonulatok kulturális örökségünk részei, azokat
annak megfelelõen is kezelik, egy szakaszt eredeti alakjában állították helyre, még
1968-ban.

A Pest megyei Kerepes községtõl északra szintén látható a Csörsz árok egy szakasza.
Körösladánynál ma is jól kivehetõ egy négy kilométer hosszú Körös-menti
sánc.Az árok nyomai Egerfarmoson is fellelhetõk.
Ároktõ határában egészen hosszan látható az egykori árok vonulata, de Gödöllõ
ésValkó határában is megtalálható a magyar nagy fal egy szakasza – amint azt már
említettem. A valkói erdõben lévõ egyik árokszakasz egy völgybe csatlakozik. A
gödöllõiek büszkén hirdetik, hogy „a magyar nagy fal különös kultúrtörténeti értéke
a Gödöllõi dombságnak”! Nekünk, árokszállásiaknak, mennyivel több okunk lenne
büszkén hirdetni kultuútörténeti értékünket, a Csörsz árkát…
Amirõl a mondák beszélnek
Az árok rejtélye régtõl foglalkoztatta a térség lakosságát, hiszen számos monda is
keletkezett a Csörsz árka születésérõl.
A fõleg a Jászságban elterjedt magyar népmonda a longobárdokhoz és egy Rád
nevû királyhoz köti az árok építését, nevét pedig Csörsz avar király nevéhez, akit a
hajózható csatornának épülõ árok mellett sújtott halálra a villám, illetve más
változatok szerint az ároképítõk bosszúja okozta halálát. Hasonló mondák kapcsolódtak
Erdélyben a Rapsonné útja, Tündérek útja, Ördögök árka stb. néven ismert
maradványokhoz.
A legtöbb Csörsz monda Csörsz és Délibáb beteljesületlen szerelmérõl szól, és
nem az ara, hanem annak apja eszelte ki fondorlatos módon az akkori körülmények
között – megfelelõ idõben – szinte teljesíthetetlen feltételt: Ez a ravasz király a
mondákban általában Rád longobárd király, aki Csörsz, avar királyt hívta segítségül
a németek elleni háborúba. A kérést Csörsz teljesítette, de az volt a kikötése, hogy
gyõzelem esetén Rád lányát, Délibábot, vagy Delibábot, egyes esetekben Deliblátot,
feleségül kapja. Csörsz segítsége hatékony volt, de a ravasz és álnok Rád kifundálta,
hogy csak vízi úton viheti el országába a királylányt. Csörsz mindenkit az árokásásra
kényszerített, köztük egy Jákó nevû lantost is elhajtott a gyermekágyas felesége
mellõl.A kis Dósa immár felnõttként az árok partján rátalált õsz, öreg apjára, Jákóra,
és bosszúból csákányával agyoncsapta az épp arra lovagló Csörsz királyt. Egy
másik, hitelesebb változatban, melyet Tompa Mihály dolgozott fel, nem szerepel
sem Jákó, sem Dósa, Csörsz pedig villámcsapástól hal meg.
Ez a népmonda a Csörsz-árok eredetérõl már többszáz évvel ezelõtt közszájon
foroghatott, hiszen Székely István és Heltai Gáspár is ismerte. A monda szerint Rád,
a longobárdok királya háborúba keveredett a németekkel, és Csörszöt, az avar királyt
hívta segítségül, aki a gyõzelem esetére a király lányának, Délibábnak a kezét ígérte
jutalmul. Rád elfogadta az ajánlatot, további feltételül szabva azonban azt, hogy
Csörsz király vízi úton tartozik Délibábért eljönni. Csörsz hazament, s azonnal
számlálatlan népével megkezdte a meder építését a Tiszától Rákos irányába. A munkát
a legkíméletlenebbül sürgette, az embereket éjjel-nappal kegyetlenül dolgoztatta,
így még egy Jákó nevû lantost is elszakított felesége gyermekágyától. Jákó az
embertelen eljárás miatt haragra gerjedt, lantját a szegre akasztotta, és megátkozta
Csörsz királyt, arra kérvén Hadúrt, hogy gyermeke legyen megbosszulója. Idõ múltán
Jákó gyermeke, Dósa felnõtt, és anyja megtanította a régi dalra. Apja lantjával
kezében bebarangolta a vidéket. Egy este fáradt munkáscsapatra talált, melybõl az
ismert dal hallatára egy roskadt öregember vált ki: Jákó, Dósa atyja. A találkozás
után az apa elbeszélte a hosszú évek szenvedését, mire Dósa bosszúra lobbant, és
megragadva atyja csákányát, agyonütötte az éppen arra lovagló Csörsz királyt. Az
árok építése abbamaradt, a megkínzott nép hazatért, de megmentõinek neve ma is él
Jákóhalma és Dósa (Dózsa) községek elnevezésében.
A monda rendkívül népszerû és elterjedt Árokszálláson. Aki itt született, az szinte
az anyatejjel szívta magába a Csörsz árka történetét, akárcsak a Lehel kürtjéét.
Hogy ez mennyire igaz, tanúsítja a közelmúltban elhunyt Faragó Jánosné, Anci
néni, Árokszállás legnagyobb néprajzosának gyûjtõmunkája, melynek során számos,
élõ változatát örökítette meg a Csörsz árok mondájának.
Kóczián Gyula árokszállási jegyzõ, a Jászárokszállás múltjáról írt munkájában,
szintén ismerteti (12-14. o.) a Csörsz mondát, majd a végén hozzáfûzi, hogy: „A
Csörsz árkot ásók megmentõjének neve ma is fennáll Jákóhalma és Dósa elnevezésében.”
Jákó és Dósa szerepeltetése a mondában – szerintem – utólagos betoldás, és
inkább fordítva áll a dolog, azaz a két szóban forgó település már réges-régen fennállt,
mikor nevüket megszemélyesítve beépítették a regébe. Hasonló tartalommal
közöl Szabó László is, a Jászság címû mûvében egy Csörsz mondát (szintén árokszállási
gyûjtés).
Abban minden változat megegyezik, hogy Csörsznek nem sikerül végigvinni a
tervet, az árok ásása valahol (általában Csánynál) megszakad. Ennek oka minden
mondában Csörsz váratlan, tragikus halála. Hol villámcsapás, hol egy csákány, máshol
hegedû oltja ki életét. A Lipták Gábor által feldolgozott, A megátkozott árok címet
viselõ mondában az éj és a vihar leple alatt longobárd katonák ölték meg Csörszöt, az
avarok királyát (Délibáb. Alföldi regék, mondák, történetek, Móra, 1966., 5-30. o.)
A mondák egyes változatai abban megegyeznek, hogy az ároknak nem védelmi
funkciót szántak, hanem hajózható csatornát akartak kiásni.
E népregében megörökített eseményeknek az általunk ismert történelemben azért
annyi alapja van, hogy Kr. u. 568-ban Alboin longobard király a gepidák királya,
Kunimund ellen az avarok kánját, Bajánt segítségül megnyeri, majd az egyesült longobárd-
avar hadak a gepidákat tönkreverik. A nagy csatában Kunimund király is
elesett, leányát pedig, a szép Rosemundot Alboin Itáliába fogolyként magával vitte.
További érdekesség, hogy a VII. század elején Gisulf longobard királynak volt egy
Radoald nevû fia.
A mondák szerint az árok ásása Ároktõnél kezdõdött, és a csányi határban végzõdött.
Ebben a kérdésben szerintem igazat szólhatnak a mondák, hiszen Ároktõ neve

beszélõ szó, és azt örökítette meg, hogy az árokrendszer egyik szakasza ott kezdõdött,
mivel ott volt az árok töve.
A mi jászsági mondáinkban szó sincs ördögrõl, meg óriásokról, gigászokról, hanem
egyértelmûen Csörsz vezér (fejedelem, királyfi, király) személyéhez kötõdik az árok
létesítésenek terve, és kivitelezésének megkezdése. Abban is megegyezik minden
változat, hogy Csörsz vágya nem teljesül, hirtelen, tragikus halála miatt megszakad
az árok ásása, és befejezetlen marad a megkezdett nagyszabású mû.
Csörsz, árkunk névadója
Ki volt Csörsz? Hogyan és mikor keletkezett az árok? Kik készítették? Milyen célból,
milyen rendeltetéssel készült ez a monumentális alkotás, ha valóban mesterséges
eredetû? Rengeteg a kérdés, egyértelmû válasz nincs. Ezt a helyzetet hívta László
Gyula termékeny bizonytalanságnak. A bizonytalanság fennáll a Csörsz árka
esetében is, mert jelenleg nem rendelkezünk teljesen egyértelmû, kielégítõ válasszal
sem a névadó személyére, sem az árok keletkezésének mikéntjére, sem annak idejére
és rendeltetésére, sem alkotóinak kilétére vonatkozóan. Ugyanakkor termékenységrõl
is beszélhetünk, mert számtalan válasz létezik, ezek nagyrészt egymásnak ellentmondóak,
de elõbb-utóbb csak összeállhat a kép a sokféle elméletbõl, érvbõl, tárgyi
emlékekbõl stb.
Az elõzõ fejezetben láttuk, hogy a mondaváltozatok egyértelmûen magas rangba
helyezik a titokzatos Csörsz személyét. Hol vezér, hol királyfi vagy király, máshol
kán, kagán, fejedelem. Voltak, akik Caesar nevét vélték felfedezni ebben a névben,
mások a honfoglaláskori Kund fia Kurszan vezérre esküdtek. Nemzetiségére nézve
a monda legtöbb változatában avar méltóságként szerepel.
Anonymus szerint a hét vezér egyikének, Kundnak a fia volt Csörsz, kinek a néprege
szerint sírdombjául szolgáló halomnál, a Heves megyei Csány helységnél kezdõdik
(helyesebben: végzõdik) a Csörszárka. Kézai szerint viszont Kund fiai Kusid
és Kopján valának. Hogy még bonyolultabb legyen a helyzet, Alexander von
Neubauer szerint Somogyvár térségében volt egy Csörszárka nevû falu, melynek
határában árokrendszer húzódott, védelmi sáncárkok voltak a korabeli város határában.
Priscos rhétor említ egy Kurszikh nevû uralkodót, ki a királyi szkítáktól származott
és sok népen uralkodott. (Gyárfás I. kötet 409. oldal)
Horváth Péter is avarnak, az avarok kagánjának tartja Csörszünket. Szerinte Curs
vagy Csörsz avar kagán 574 táján uralkodott. Máshol Csörsz királyt említ, akinek
két árka között voltak az avar kagánok megerõsített ringjei.
Gyárfás István (I. köt. 563. old.) a magyar krónikára hivatkozva Thudun avar
fejedelem idejébõl (Kr. u. VI. század derekán vagyunk) említi, hogy két nagy árok és
kerítés védte a fejedelmi székhelyet: „Külsõ Heves tartományban vagyon ama híres
Kurs király árka és az magában foglalja a jászok országát. A belsõ közelebb volt a
Tiszához Fénszaru mellett.”
Ki lehetett az a híres Kurs király? Szkíta, jazig, hun, alán vagy más nép vezére? Az
nagyon valószínûnek tûnik, hogy a Kurs és a Csörsz nevek öszefügghetnek, és akkor
még ott van az Eörs, Örs név is.
Gyárfás István szerint Csörsz az avarok vezére volt, és késõbb Baján, akit királynak,
máshol fejedelemnek nevez, Atilla palotájának romjain, Jászberényben építette ki
udvarát (I. kötet 509. és 513. o.). Gyárfás lenyûgözõ alapossággal ismerteti a
különbözõ idevonatkozó forrásokat. Ezek a források azonban tovább bonyolítják a
helyzetet, mert egyesek szerint Csörsz szkíta volt, mások szerint hun, illetve az avarok
második kánja, Katona pedig magyar vezérnek tartja. Gyárfás Anonymusra is
hivatkozik, nevezetesen hogy Árpád várat adományoz Csörsznek.
Székely István úgy vélekedik, hogy Csörsz király Etele elõtt uralkodott. Hõke
Lajos szerint a név az avarok nyelvébõl származik. Szerinte az árkok mentén vigyázók,
csõszök õrködtek. Mások viszont alános elnevezésnek tartják e nevet. Gvadányi
nótáriusa pedig cseh királyt említ. Az árok elferdített Csehárka nevébõl szerepelhet
egy-egy változatban cseh királyként Csörsz. Ismeretes, hogy a Csörsz név Cserszárka,
Cseszárka, Csaszárka, Csõszárka alakban is elõfordul.
Egyesek magával az ördöggel azonosítják szegény Csörszöt, akinek épp elég
baja volt amiatt, hogy a szépséges Délibáb iránti szerelme plátói maradt, mert tragikus
halála miatt nem sikerült a vízi utat befejezni. Az „ördög-pártiak” a Csörsz név
eredetének szláv etimológiájából indulnak ki.
A szláv néveredet azonban ingatag lábakon áll. A Csörsz név ugyanis a monda
több változatában Eörs, Örs alakban is elõfordul, ez esetben viszont egyértelmûen
magyar eredetû a név, és ráadásul ott van az árkok közelében ma is Tarnaörs, mely
település Örs, egykori vezér nevét is õrizheti, akárcsak Csány a kán méltóságnevet.
A Czuczor-Fogarasi szótár szerint az árok szavunkhoz hasonló a hozzá „némely
hazánkbeli szláv nyelvjárásokban divatozó, s valószinüleg tõlünk kölcsönzött: járek.”
Fodor megemlíti, hogy a Jászságban sohasem éltek szlávok, s ez szintén nem a
Csertovszki jarek elnevezés mellett szól (Fodor (16-18. o.) A Jászságban – tudomásom
szerint – sehol nem nevezték a Csörsz árkát Ördög ároknak.
Mindenesetre annak emlékét makacsul õrzik a mondák különbözõ változatai, hogy
Csörsz valóban Csányon halhatott meg. Akár megölték, akár természetes halállal halt
meg, de lehet, hogy ha valóban élõ személy volt, és ezen a tájon fejtette ki tevékenységét,
akkor valóban itt temethették el, a csányi határban. Sajnos, meg kell azonban
állapítani, hogy Csörszrõl egyelõre semmilyen biztos ismerettel nem rendelkezünk.
Az árokrendszer keletkezése
A „magyar nagyfal” keletkezésének kérdése egyike a számtalan kérdésnek a jászok,
a Jászság történetével kapcsolatban. Keletkezés helyett azonban helyesebbnek
tûnik mérnöki és kétkezi emberi munkáról beszélni, mert az árok, pontosabban az
árokrendszer erre utal. Bár számos vélemény ismeretes, száz százalékos biztonsággal

senki sem tudja megnevezni az árkot (árkokat) létrehozó népet. Az árokrendszer
készítésének idõpontját sem ismerjük. A kutatók többsége minimum 1700 évesnek
tartja a Csörsz-árkot. Az biztos, hogy a honfoglaló magyarság már itt találta.
Az egyik leginkább elfogadott nézet szerint a IV. század második felében római
mérnökök irányításával a szarmaták hozták létre a védõrendszert. A témával foglalkozók
többsége késõbb is hasonlóképpen foglal állást, de az a vélemény került elõtérbe,
hogy 324 és 337 között épült az árok-, illetve sáncrendszer, Constantinus római
császár idejében.
Kocsis Gyula szerint több lépcsõben épült az árok- és sáncrendszer, a létrehozói
szerinte is a szarmaták voltak.
Soproni Sándor Limes Sarmatiae címû munkájában részletesen ismerteti a sáncrendszer
keletkezésének meghatározására irányuló kutatásainak tapasztalatait, eredményeit.
Az ásatások alapján megállapítja, hogy a sáncrendszer a korai szarmata
idõk után épült. Az árok elsõdleges feladata – szerinte - a szarmata területek védelme
volt, de a rómaiak szempontjából elõlimesnek is tekinthetõ. Azzal a céllal készült,
hogy a Pannónia Provinciára, illetve annak limesére nehezedõ nyomást az Al-Dunához,
a Duna-kapuhoz terelje. Szerinte 322 és 332 között épült az árok- és sáncrendszer,
Nagy Constantin császár uralkodásának idejében.
Patay Pál, a Nemzeti Múzeum régésze is azon a véleményen van, hogy a Csörsz
árkát a szarmaták építették határerõdítmény céljából. Kétembernyi mély, hat-tíz méter
széles árkok voltak, az ellenséget váró oldalon magas töltéssel, a gerenda-, kivágott
fa-, törzs-, vesszõfonadék magasítással a szinttõl a tetõig tízméteres magasságot is el
tudtak érni. Megjegyzi azonban, hogy a rétegmetszések késõbbi avar nyomra utalnak.
Szombathy Ignácz: Kútfõtöredékek a magyarok történelme Jász korszakához Kr.
e. 112-378. Kr. u. (Gyõr 1875.) címû mûvében amellett foglal állást, hogy az árkot a
jászok (jazigok) készítették, a tõlük északra lakozó quadok ellen, akikkel hol hadban
álltak, hol szövetségesek voltak a mindenkori helyzettõl függõen. (Szombathy
idejében még általánosabb volt a jazig népnév használata. Ezért õ nem szarmatákról,
hanem jazigokról beszél, mások pedig szarmata jazigokat neveznek meg a Duna-
Tisza közének lakóiként.)
Kele József úgy vélekedik, hogy a Csörsz árkot a szláv eredetû quadok ellen azok a
szarmata jazigok építették, akik Pannónia római provinciával Váctól Mohácsig állandó
összeköttetésben, koronként összeütközésben élõ, államalkotó, félnomád nép voltak.
Makkay János szerint a Csörsz monda szarmata eredetû. Õ 2100 km-re teszi az
árokrendszer hosszát. Az árkokat szerinte 290 és 350 között ásták a szarmaták a
rómaiak biztatására.
Az árokkal foglalkozók többsége amellett kardoskodik, hogy a szarmaták építették
az árokrendszert, római parancsra, római mérnökök irányításával.
Bakay Kornél cáfolja a szarmata-Csörsz árok közvetlen kapcsolatot. Szerinte arra
épült az egész elmélet, hogy: „Több esetben találtak a sáncátvágások alkalmával, a
földtöltés alatt szarmatakori cserepekkel teli gödröket, s ebbõl azt a történeti következtetést
vonták le, hogy ezeket a sáncokat a szarmaták építették a Kr. sz. utáni III. és
IV. században. Sõt, egyes szerzõk elkeresztelték Limes Sarmatiae-nek, azt a látszatot
keltve, hogy az írott forrásokból való az elnevezés, holott a limes Sarmatiae kifejezés
egyetlen írott forrásban sem fordul elõ! (Bakay Kornél: Õstörténetünk régészeti
forrásai I. kötet 186. o.)
Kóczián Gyula Jász-Árokszállás múltja és jelene címû, 1896-ban Jászberényben
kiadott helytörténeti munkájában a hun-avarokat tartja az árok megalkotóinak.
Úgy vélem, hogy ha nem is az avarok hozták létre ezt az árokrendszert, azért feltehetõen
használták, az avargyûrûk védmû rendszerének részévé tették azt. Timon és
Adventin régi történetírók szerint ugyanis az avar körerõdök központja, az avar
kánok fejedelmi laka és kincstára a mai Jászberény helyén volt. „A külsõ Heves tartományban
vagyon ama híres neves Kurs király árka, és ez magában foglalja a jászok
országát.” (Aventin nyomán írja Timon.)
Jókai a hunokhoz kapcsolja az árok- és sáncrendszer létrehozását. Palugyai és
Budai az avaroknak tulajdonítják az árkok keletkezését, de Herbert hozzáteszi, hogy az
avar sáncok (gyûrûk) kör alakúak voltak, a mi árkaink viszont nagyjából egyenes
lefutásúak. Gyárfás hunároknak tartja, Hild Viktor viszont római alkotásnak, amit a II.
és a III. században útnak használtak Transaquinqum és Dácia közöttt. (Herbert 32. o.).
Az árok funkciója, rendeltetése
Olyan, neves, komoly régészek foglalkoztak a Csörsz árok kérdésével, mint Sós
Ágnes, Balázs Vilmos, Patay Pál, vagy Soproni Sándor.Akárcsak az eddig bemutatott
kérdésekben, abban sincs azonban egységes álláspont, hogy mi volt az árok, az
árokrendszer funkciója.
A nagy többség mesterséges eredetûnek tartja az árokrendszert, de „természetesen”
akadnak olyan vélekedések is, hogy ezek kiszáradt folyómedrek. Ez utóbbi vélemény
ellen igen erõsen esik a latba az az érv, hogy a folyóvizek kanyarognak, az
árkok viszont egyenesek. Mások viszont a Mars-csatornák földi megfelelõjének
vélik ezeket az árkokat
Szerintem maga az árok elnevezés is a mesterséges eredet mellett szól. Az árok
szavunk ugyanis a föld felszínén, emberi (vagy gépi) erõvel készített vájatot jelent,
ami a vízár levezetésére szolgál. Igaz, hogy vannak mélytengeri árkok is, de a szó
elsõdleges jelentése az elõbbi meghatározás. Sokan öntözõcsatornának vélik az árkot
(árkokat). Mások szerint védelmi rendszer volt (északon a quadok ellen, akik hol
a szövetségesei, hol pedig ellenségei voltak a jazigoknak).
Horváth Péter az avarok védmûjének tartja a jászsági árkokat. Decsy Antal 1814-
ben, határároknak véli a Csörsz árkát. Bél Mátyás ingadozik, mert római vagy avar
árokról beszél.
Hõke Lajos 1857-ben azon a véleményen volt, hogy valószínûleg a rómaiak hányat

ták a III. század végén, talán 280-ban, Probus császár idejében, aki állítólag a Felsõ-
Duna és a Rajna közötti árkokat is hányatta. Szerinte a hegyi lakók ellen készült a
Csörsz árok. Álláspontját azzal támasztja alá, hogy egyrészt az árok párhuzamos a
hegyekkel, másrészt az árkok földje a belsõ partra van kihányva töltésnek.
Székely István Chronikájában (1558) úgy foglal állást, hogy Csörsz király nem
hajóútnak szánta az árkot, hogy majd így hozza haza feleségét, hanem országa oltalmára
építtette azt.
Az a nézet honosodott meg leginkább, hogy az árokrendszer védmû volt, és a
rómaiak építtették meg a szarmatákkal (jazigokkal). Jónéhány régész még napjainkban
is ezt az álláspontot támasztja alá kutatási eredményeinek felhasználásával.
Fodor frappánsan oldja meg a kérdést: Szerinte védelmi céllal építették az árkot,
és nem vízrajzi mûnek szánták, de az lett (Fodor 38. o.). Ezzel, a történészek és a régészek
szerint római-szarmata összefogással készített árok, és a mondák legendás vízi
útja közötti kibékíthetetlen ellentmondást a nagy jász monográfia szerzõje elegánsan
feloldotta. Máshol meg azt írja Fodor, hogy a védelmi funkció mellett az árkok egy
része öntözési célokat szolgálhatott, de hozzáteszi, hogy nem egyidõben készülhettek
a különbözõ funkciójú árkok.
Cholnoky Jenõ más véleményen van. Szerinte a Mátra-Bükk-alj lejtõséget behálózó
Csörszárka az ázsiai típusú öntözõcsatornáknak felel meg.
Makkay János úgy tudja, hogy nem találtak semmit sem az árkok vizsgálatánál. A
régészek azonban egymástól szabályos távközökben, azonos méretû vermekben az
árok karbantartásához szükséges bronz szerszámkészleteket találtak.
A szakirodalomban általában a védelmi funkció mellett kardoskodnak, de olyan
véleménnyel is találkoztam az interneten elérhetõ, hatalmas mennyiségû, a Csörsz
árokkal foglalkozó anyagok között, amelyik szerint a sánc- és árokrendszer –
elhelyezkedésébõl eredõen – jelentõsen befolyásolta a folyóvölgyek vízháztartását.
Ezáltal kiemelkedõ szerepet játszott az Alföld vízrendszerében, még akkor is, ha
esetleg nem ez volt az alkotók szándéka.
A Sajó-Hernád-hordalékkúpot 1996-1998 között geológusok vizsgálták. Gerenda
maradványokat találtak a Csörsz árokban. Szerintük a szarmaták segítségével kiépített
többsoros sáncrendszer körülkerítette az Alföldet, elõvédként óvta Pannóniát a külsõ
támadásoktól.Az árkok mélysége 3–5 m volt, szélességük elérte a 20 m-t, a kitermelt
földet pedig hegyes karókkal megtûzdelt sáncként halmozták fel a védendõ oldalon.
Ahol lehetõség nyílt rá, ott mesterséges elárasztással vizet vezettek az árokba (ez
gondozás híján késõbb annak gyors feltöltõdését okozhatta). Az árkok többsége
napjainkra feltöltõdött, a látható árkok mélysége sem éri el az eredeti értéket.
Tagányi Károly szerint gyepûárok volt a Csörsz árka. Ezzel Fodor is egyetért.
Bartalos öntözõcsatornának véli az árkot, amit Fodor elvet. Kozma Béla szintén
öntözõárkot képzel el, mert már a bronzkorban öntöztek a Mátra-Bükk lábánál, ahol
törmelékkúpok sorozatát láthatjuk.
Szekeres László az 1980-as és az 1990-es években végzett vizsgálatai alapján arra
a következtetésre jutott, hogy a kisebbik sánc úgy volt megépítve, hogy az a római
provinciák felõl jövõ támadások ellen nyújtson védelmet.
A legfontosabb kérdés – szerintem – az, hogy mikor és milyen céllal hozták létre
az árokrendszert. Ehhez természetesen el kell vetni azt a vélekedést, hogy az árkok
természetes képzõdmények, kiszáradt folyómedrek. Az eddig bemutatott források
alapján – úgy vélem – kiindulhatunk abból, hogy az árokrendszer mesterséges alkotás,
és nem a természeti erõk játéka hozta azt létre.
A témával foglalkozók többsége a harcászati védmû mellett tette le a garast. Itt
azonban nem kerülhetjük meg azt a problémát, hogy nem egyszerûen árokrendszerrõl
beszélnek a kutatók, hanem árok- és sáncrendszerrõl. Eddig jobbára csak az árkokkal
foglalkoztunk, és nem figyeltünk a sáncokra, pedig ez nagyon érdekes kérdés, hiszen
a Délvidéken és az Al-Dunánál tulajdonképpen nem is ároknak nevezik ezeket
a létesítményeket, hanem sáncoknak, sõt általában római sáncoknak. Rómer Flóris
viszont azt írta 1866-ban, hogy a Csörsz árkot nem szabad egy kalap alá venni a
római sáncokkal, mert a Csörsz árok nagyobb. Csak Gödöllõ és Mogyoród között
37 átjárója van.
A sáncokkal azonban az a gond, hogy teljes zûrzavar van a témával egymásnak
homlokegyenest ellentmodóan foglalkozó írásokban: Számos forrás szerint az árokból
kihányt föld a Duna-Tisza közén és Székelyföldön is mindenütt a Duna felé, illetve
a nyugati oldalon lett felhalmozva. Így vélekedik Gyárfás István is (Gyárfás I.
kötet 563. o.). Fodor viszont, aki mint láttuk, a védelmi cél mellett tör elsõdlegesen
lándzsát, azt írja, hogy a déli oldalon volt a töltés, ami a Csörsz és a Kisárok közötti
területet védte. (Fodor 50. o.) Az északi országrészben három árok is húzódik. Ezek
lényegében nyugat-keleti irányúak, de mindhárom ároknak vannak északi-déli irányú
kiszögellései, nyúlványai, úgy, hogy a mai Jászföldet a folyóvizekkel együtt teljesen
közrefogják.A földhányások azonban mindig az árkok Jászság felõli oldalán vannak.
Ez azért is különös, mert többen azon a nézeten vannak, hogy a magasított töltések
mindig kifelé, a támadók felõli oldalon helyezkednek el.
Ezek után nézzük most meg a másik oldalát a kérdésnek. Lássuk, mi a helyzet az
árok és a víz kapcsolatával.
Tóth József: Õsi épített tájak a Kárpát-medencében címû, 2007-ben megjelent
mûvében rendkívüli földmûnek nevezi az Alföld peremén végighúzódó árkot, amit a
Duna-Tisza közén Csörsz árkának neveznek, a Tiszántúlon pedig Ördögároknak.
Szerinte téves az árok elnevezés, mert a kiásott földet töltésnek halmozták fel az
árok mellett. Ez egy olyan árok-sánc rendszer, amelynél „a gát a völgyoldalon, az
árok a hegyoldalon van.” (Tóth i. m. 70. o.). Az árok hosszát 500 km-re teszi. Ez
hozzávetõlegesen 5 millió köbméteres földmunkát jelentett annak idején! A rómaiszarmata
együttmûködéssel történt elkészítést találgatásnak nevezi. A tervezést és
az építést semmilyen forrás nem említi! Szerinte semmilyen nyoma nincs annak,

hogy védmû lett volna. Ezt a rendszert nem kóborló népek, hanem egy letelepedett
nép hozta létre a „történelem elõtti idõkben.” „Az építés után ezer évekig élvezték az
árkok használatát. Ez a rendszer ma is mûködik.” (Tóth, i. m. 72. o.) „A sáncok ugyanis
árvízkor visszaduzzasztják a nagy vízhozamokat a középhegységekbõl kilépõ folyókon,
az árkok pedig szétvezetik a vizet a tájon. (Molnár Géza, 1991.) Megtörik az árhullámok
erejét, csökkentik a csúcsvízszinteket, a dinamikát, mérséklik az ártéri építmények
terhelését, majd maradék nélkül visszavezetik a szétfolyt vizet a folyókba.” (Tóth, i. m.
73. o.) Ez a rendszer biztosította a lehetõ legkisebb vízszintingadozást, a nagy, párolgó
vízfelületek pedig páradús mikroklímát teremtettek. „Egyazon rendszer részei voltak,
az üzemelõ fokokkal. Mindezt úgy valósították meg, hogy nem korlátozták a folyót,
nem végeztek felesleges munkákat, és nem vártak többet a környezettõl, mint amennyit
adni tudott, és kizárólag a szükségletüket vették ki. Mindezt a maga módján, erõlködés
nélkül. Zseniális rendszer!” (Tóth, i. m. 73. o.)
Mindenesetre a Gyárfás említette források alapján elképzelhetõ, hogy az árokrendszer
jászsági része nem öntözõcsatorna volt, hanem a Duna-Tisza közén lévõ
fejedelmi központ védelmét szolgálhatta. Számtalan vélemény van, és még az is lehet,
hogy mindegyik igaz, mert az árokrendszer egyszerre, vagy helyzettõl függõen
lehetett vízszintszabályozó, öntözõcsatorna, védelmi vonal, szárazföldi és vízi
közlekedési útvonal. Számomra az a leginkább elfogadható és legésszerûbb magyarázat,
hogy az árokrendszer eredetileg vízmûként épült, majd késõbb egy részét
védmûnek, gyepûnek, határjelzõnek, töltését pedig útként is használhatták.
A Csörsz árok jövõje
Árokszállás elsõsorban a Csörsz árkáról híres, nevét is innen kapta. Tudjuk,
hogy amit mi Csörsz árkának hívunk, az valójában nem egy árok, hanem egy hatalmas
árokrendszer, illetve annak egy része, szakasza. Az árokrendszer egyik része, méghozzá
a leghíresebb része – hála Tompa Mihálynak – a miénk, árokszállásiaké. Ez a településünket
keresztezõ árok, ami Ároktõ és Csány között húzódik – a termálvizet
leszámítva –, Árokszállás legrégibb és legjelentõsebb kincse, ami azonban egyáltalán
nincs kihasználva. Az árok népszerûsítésével fejleszthetnénk Árokszállás idegenforgalmát.
Évente meg lehetne rendezni a Csörsz árok menti települések találkozóját,
melyen Ároktõtõl Csányig vennének részt az érintett települések. A találkozó során
tudományos konferenciát is lehetne rendezni a Csörsz árkáról, meg vetélkedõt az
egyes árokmenti települések között, például abban a tekintetben, hogy melyik
település színjátszói tudják a legjobban elõadni a Csörsz árok mondáját. Szavalóversenyt
is lehetne rendezni, melyik település képviselõje tudja legszebben elszavalni
Tompa Mihály regéjét, de természetesen más, ide vonatkozó irodalmi alkotást is elõ
lehetne adni. Bízom benne, hogy összefogással sikerül egy olyan hagyományteremtõ
rendezvényt összehozni, amely egyrészt anyagi elõnyöket biztosítana a helyi
vállalkozóknak, másrészt erõsítené az árokszállási polgárok kötõdését lakóhelyükhöz.
Mielõbb védetté kellene nyilvánítani a Csörsz árok meglévõ szakaszait Nagyárkon,
az ágói út kanyarulata elõtt, és a Gyöngyös-patak Visznek alatti kanyarulatánál.
„Az ároknak tövénél
Ároktõ most is áll
Borsodban, a Tiszának
Fûzlepte partinál.
S a hely, hol véget ére,
Néptõl megszállva lõn,
Épülvén Árokszállás
Az áldott sík mezõn.”

Tompa Mihály csodaszép regéjének utolsó négy sorát a Jászvidék címû városi
lapunk mottójává kellene tenni, minden szám címlapján szerepeltetni kellene.
Ezekkel a gondolatokkal, ötletekkel – természetesen – nem merítettem ki a lehetõségek
tárházát. Bízom benne, hogy a város vezetése, a civil szervezetek, a vállalkozók
és Árokszállás minden lakosa felismeri az eddig kiaknázatlan lehetõséget, és összefogással
sikerül településünk javára hasznosítani ezt a régmúltból örökül hagyott
kincset, a Csörsz árkát.

/A szerző engedélyével/