Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Farkasvadászat Jászárokszálláson 1908-ban

FARKASVADÁSZAT

JÁSZVIDÉK 1923. január 21.

 

vadaszat.jpg

 

Szép pelyhekben hull a hó. Amint a meleg szobából elnézem, annyi ezerféle alakok bontakoznak ki képzeletben a hópelyhek közül. Nálunk ritkán marad meg a hótakaró. Amint jön, úgy már el is megy s csúnya pocsolyákat varázsol a sötét községünkbe. Bizony kellemetlen is a járkálás az esti órákban nálunk, pedig mily egészséges és kellemes a télszaka, ahol a hó megmarad.
Egyszer emlékszem , 11 éves koromban volt erős telünk Árokszálláson 1907 évet írtak az újságok. Talán még emlékezni fognak rá, milyen rettenetes telünk volt. Az alföldi embernek szokatlan volt a hőmérő 25-30 fokra való süllyedése. A községben bármerre ment is az ember, csak a hideg télről folyt a vita. Kép nap múltán már a fantáziák is elkezdtek dolgozni. Majdnem minden ember farkast látott. Ki az utcán, ki a kertben, sőt a berényi-úton már agyon is ütöttek egyet. Erre lett is nagy riadalom. Éjjel senki sem mert az utcára menni. A nagy rémület közepette szinte jótékonyan hatott, mikor megütötték a dobot: „Közhírré tétetik, hogy az erdő és a berek tele van farkasokkal, amik a Mátrából leözönlöttek eleség hiánya miatt s így csak órák kérdése, hogy megrohanják a várost. Minden polgár kötelessége tehát, hogy ma délután 1 órakor a piac-téren megjelenjen puskával, vasvillával, kapával, vagy egyéb alkalmatos ütőeszközzel. Az elejtett farkasokért a csapat után kirendeltünk a hetelős kocsit, de ha az kevésnek bizonyulna, úgy a község udvarán még 4 iga vár a rendelkezésre.”
toldi.jpgEbéd elfogyasztása után össze is gyűlt a piacon a község öregje és fiatalja. Rettenetes elszántság ült az arcokon. Várták az indulást. Végre megérkeztek a vadászok kocsikkal és ők a menet élén haladva, elindultak a Nagy-utcán keresztül a berek felé. A Ferenczy malmánál két részre szakadt a had. Fele a nagy kőhídnál a kápolnát érintő Gyöngyös-patak egyik ágát megszállták, mi pedig a csősz gunyhóhoz vezető hídnál a berek szélét, álltuk el. A balszárny a zúgó felé húzódott, a jobbszárny pedig a Gyöngyös-patak összefolyásáig. A megbeszélt sípjelre megindultunk a bereken keresztül.
Óriási izgalommal, de csendben, pár perc alatt keresztül értünk a berken és összetalálkoztunk a másik oldalon felállt szárnnyal. Lelógó ábrázatok mutatták, hogy semmi eredmény nincs. Gyerünk az erdőhöz, követelte a feltüzelt had.
A patak két partján megindultak. A nagyobb erő az erdő Gyöngyös felőli oldaláról indult, s mi a Vámosgyörk felőli oldalánál vártuk a fenevadakat. Síp szóra indultunk ismét. Egy pár perce már 4 lövés dördült el. Most már melegebb lesz a hangulat. Kicsit reszketve fogtam a kapanyelét. Még két lövés a zúgó felőli oldalról és kis idő mulva összetalálkoztunk. Hol vannak az elejtett vadak? Hány van? Hangzott a kérdés. Előre vitték már – volt a felelet. A zúgónál utól értük az egyik farkast. Négy ember vitte, 2 kapanyélen, nem a súlya, de a harci jellege miatt. Valamikor ugyanígy vitték az ellenség elesett vezérét is.
Beérve a községháza elé, már óriási asszony és leánysereg várt bennünket és ünnepeltek, mint hazatérő hősöket. Ezer kérdés hozzánk: Hány farkast lőttek? Bebirta-e az egy kocsi? Emberek kik vesztek oda? Milyen farkas ez? – Ez nádi farkas – mondja egy öreg bácsi. Antal K. Balázs lőtte az erdőben.

nadi-farkas.jpg

Felakasztották szépen a községház udvarán a fára a másik farkas mellé és megindult a vita a közönség körében.
’-Nem farkas ez öreg- veti oda az V. kerületi zsidó boltos. No erre volt mit hallgatni neki. Szerencséje, hogy idejekorán elszaladt.
Egyszer csak az erdő csősze lélekszakadva fut be és odarohan a felakasztott farkasokhoz. Megismerte az egyikben az ő hűséges házőrzőjét és átkozta a gyilkosokat. A másik farkasban pedig egy ember a Haraszthy komondorát vélte felismerni.

’- Hívjuk el Reisingert, az állatorvost, - kiabálta a nép, de az hívás nélkül is épen betoppant. Föl kell boncolni! – hangzott a kívánság. Reisinger fel is boncolta hamar a két fenevadat és most lett szörnyűködés, mikor hurkabőr, rizskása került elő a farkas gyomrából. Sőt Reisinger ki is jelenté, hogy ez bizony egyik sem farkas.
Erre lelohadt az érdeklődés és szétszélledt a nép. A harcosok kissé szégyenkeztek, csupán a lányok szemében égett büszke láng s úgy néztek az ifjakra mintha mind egy-egy Napoleon lett volna. Az anyák örömkönnyeket hullattak, mintha a harcból hazatérő fiukat látnák és mondogatták: Nem tudom Visznek, vagy Adács fiai így védték volna-e meg az otthon maradt fehérnépet?
Este ismét visszanyerte rendes képét a község. Jártak keltek ismét az emberek és tárgyalták a nagy nap eseményét. A Lacika kocsmájában pedig állítólag megvertek egy fiatalt, mert ő nem vett részt a vadászaton, sőt még kisebbíteni igyekezett a harcot.

Tizenöt év szállt el azóta. S most, hogy itt ülök az ablaknál, felelevenednek a hópelyhek közt a régi történetek száz és száz érdekes alakjaival. Azután leesik a hópehely a fekete sáros földre és elszállnak a fantáziák szülte árnyak is. A 11 éves gyermeket pedig gyengéden hátba üti a feleség, hogy teljesebb legyen a felébredés és ideadja a karomba az én kisfiamat, akinek elölről elmesélem a farkasvadászatot.


Földi.