Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bordás József és fia Bordás Sándor szűcsmesterek

A Bordás család több generációra visszamenőleg a szűcsmesterséggel foglalkozott, apáról-fiúra szállt a tudás. A családfát vizsgálva jól látható, hogy a közvetlen rokonság között is jócskán akad ugyanezen mesterséggel foglalkozó férfiú.

 A családi legendárium még magának a betyárfejedelemnek Rózsa Sándornak készített subáról is mesélt, jómagam nagyapámtól ifj. Bordás Sándortól hallottam - Miszerint az erre tanyázó Rózsa Sándor tükördarabokkal ékesített csillogó subát készíttetett az ő nagyapjával.

bordas-jozsef-es-csaladja.jpg

   Bordás József családja körében

bordas-jozsef-portre.jpgBordás József édesapja (szintén Bordás József) műhelyében elsajátított szakmai fogások kitanulása után, a korabeli céhes szabályoknak megfelelően tanulni volt Kiskunfélegyházán, Liptószentmiklóson (ma Szlovákia). Itt a Vág folyóban mosták a bőröket. Fiatalember lévén fogadást kötött, hogy belemegy a jeges vízbe. Ekkor nagyon megbetegszik. Az első világháború alatt felmentést kap a frontszolgálat alól, mert a hadiüzem igényt tart rá, így az összeomlásig a háttérországban munkájával segíti Magyarország hadi törekvéseit. Feleségének Bartus Ilonának édesapja is szűcsmester Jászárokszálláson (Bartus Ignác).

 

 bordas-jozsef-pecset.jpg

A szűcs mesterség nehéz fizikai munka volt és sok piszokkal járt.

Korábban magyar birkából subát is készítenek, de ez szinte teljesen abbamarad, mert ekkor már nincs igazán kereslet rá.

Főként női újatlan bekecseket készítenek szegélyein szőrme rávarrásokkal, férfi mellényeket szőrmeszegés nélkül. Színük általában világosabb barnás, a szegőké sötétebb vagy világosabb árnyalatú. Saját maguk festették a szőrmét. Készülnek még újas kabátok és kesztyűk, dohányzacskók is. A bőröket többnyire egy jászberényi Gulyás nevezetű kereskedőtől szerezték be, kinek eredeti foglalkozása állatorvos lett volna, de inkább a kereskedéssel foglalkozott.

p1090098.jpg

A munka először a Jászai Mari utca végén található kis parasztház helységében és udvarán folyt. A kerítésre teregették végig a száradó bőröket, az udvaron nagy áztatókádak voltak. Később 1931 körül átköltöztek a mai Ady Endre utcába (akkor gróf Zichy Nádor utca) a zsinagóga mögé. Ahol egy segéd és egy inas segítségével folyt a munka, így összesen egyszerre hárman dolgoztak (Gephár László, Vígh József). A munka 7 órától kezdődött.

A bőrök mosását a patakban végezték. A Gyöngyös patakon épített fakunyhóhoz az összes árokszállási szűcsnek volt kulcsa Itt két elkerített betonkád volt kiépítve, amibe a vízimalomból érkezett a tiszta víz. A kikötött bőröket a rácsapódó víz mosta. Ilyenkor éjszakára is kint aludtak, hisz a bűnözés már ekkor is nagy méreteket öltött és az árunak igen nagy értéke volt!

szerszamok-1.jpgp1090164.jpgszerszamok-2.jpg

 

 

 

 

Tavasszal és nyáron történt a beszerzés és feldolgozás ősszel indult a vásározás, ez egészen a tél végéig kitartott. Ezért nagy árukészleteket halmoztak fel. Ez több száz darab bőr kikészítését és feldolgozását jelentette. Ezeket a műhely végében kialakított polcokra pakolva tárolták.

beles.jpg

Főleg vásárra termeltek. De annak szezonján hetente zsidó kiskereskedők is lejártak az áruért Budapestről (pl. Kass nevezetű), ők már busás haszonnal adták tovább üzleteikben. Vásározni Budapestre, Mezőkövesdre, Szerencsre, Salgótarjánba mentek. Vonattal, vagy fogadott lovaskocsival, általában ilyenkor 4-5 szűcs társult össze. Egy ilyen augusztusi vásározáson történt lopás Budapesten, mikor egy nagyzsáknyi kesztyűt tulajdonítottak el gazemberek. Aminek nem csak értéke miatt bánkódtak, de a belé fektetett rengeteg munka kárba veszése miatt is.

bordas-sandor-katonakonyv-1951.jpgIfj. Bordás Sándor azért kapta az ifjabb jelzőt, annak ellenére, hogy édesapját Józsefnek hívták, mert ugyanezen időben már működött egy ugyanilyen nevezetű, de idősebb szűcsmester Jászárokszálláson, a

mai Kisfaludy utcában. Ő már csak édesapjánál és helyi szűcsöknél tanult, valamint több árokszállási társával együtt a budapesti Pannónia Szőrmegyárban vettek részt képzésen. 1943. évi házassága után édesapjától különválva önállóan kezd dolgozni lakóházánál a Lehel utcában. A háború végigsöpör Magyarországon és ezzel Jászárokszállás is nehéz időket él meg. Fizetőeszközünk a Pengő teljesen tönkremegy az infláció miatt, napról-napra értéktelenedik a pénz. Elmeséli, mikor egy bőröndnyi pénzzel megy fel Pestre a kereskedőhöz, aki ugyan ismeretségükre hivatkozva odaadja a cérnát és az egyéb kívánt eszközöket, de pénzt nem fogad el, mondván, ha rendeződik a helyzet, akkor állítja ki a számlát. Ekkor már az utcán is a pénzt viszi a szél, ő is a táska tartalmát mérgében a Dunába dobja.

  tanonclevel.jpgmesterlevel.jpg Az államosítások idején minden nyersanyagot elkoboznak tőlük mondván az évtizedek óta tartó ciklikus tevékenységük készleteik árufelhalmozásnak minősülnek az új kommunista éra szerint. Ellenőrök járják a mesteremberek műhelyeit, lakásait. Mindent felforgatva a vélt bizonyítékok után. Ezzel tönkretéve az iparosságot, teljes kilátástalanságba taszítják. Ekkor sok mesterembert visznek börtönbe „feketézés vádjával” Jászberénybe. Megszűnik az iparosság.

kiallitas.jpg

A 100 éves Ipartestület kiállításán

A negyvenes évek végén alakuló helyi Faipari „Babagyár” alapító tagja, de politikai „nem egyezősége” miatt (semmilyen pártnak tagjává nem kíván válni) nem tölthet be felelős pozíciót, ezért távozásra kényszerítik. 1956 után Budapesten korábbi gyakorlatának szormegyar.jpgszínhelyén a Pannónia Szőrmegyárban kap munkát, ahol nagy népszerűségnek örvend, sokszor a mérnökök kérik ki véleményét egy-egy eljárásról. Többször is elismerték szaktudását, szorgalmát. Ez idő alatt Újpesten bizonyos Kabos néni albérletében él. Hétvégente jár haza családjához. Nyugdíjazásáig dolgozik a fővárosban. A nyugdíjas éveket sem akarja tétlenül tölteni édesapja egykori tanulójához kerül Gyöngyösre Vígh Józsefhez, ahol még Afrikából hazahozott vadászzsákmány szőrmék kikészítését is végzett. Itt több mint tíz évig dolgozott még.

  

Bordás Julianna (Szabó Sándorné) és

Bordás Anna (Jernei Zoltánné) visszaemlékezései alapján

lejegyezte v. Balogh Balázs (ifj. Bordás Sándor unokája)