Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Nemzeti Hadseregben

 

nemzeti-hadsereg-001v.jpg

Jászárokszállásiak a Nemzeti Hadseregben:

Barócsi Bálint *1898;  Bobák János *1897;  Bobák Lajos *1899;  Bódis Gábor *1898;  Bordás Géza *1896;  Bordás József *1898;  Csikós Gábor *1898;  Csikós Sándor *1896; Cservölgyi Márton *1898; Csoszor István *1899; Goda László *1899; Gyenes József *1897;

Az önálló magyar haderő megszervezése 1919 - 1921

A Magyar Tanácsköztársaság leverése után a Vörös Hadsereg felbomlásával a szegedi ellenforradalmi kormány 1919. június 6-i rendelete alapján a "vörösterror elleni küzdelemre és a rend helyreállítására" önként jelentkezőkből felállított Nemzeti Hadsereg maradt Magyarország egyetlen szervezett fegyveres ereje.

1919. augusztus 9-én a szegedi kormány addigi hadügyminisztere, Horthy Miklós altengernagy saját vezetése alatt a budapesti Friedrich kormány jóváhagyásával megalakította a Fővezérséget. A Fővezérség a román megszállás miatt nagyon leszűkült hatáskörű Hadügyminisztérium kötelékéből kivált önálló parancsnokságként működött. Feladata a hadsereg szervezésével, alkalmazásával és az esetleges hadműveletekkel kapcsolatos tevékenység irányítása volt.

A Fővezérség, hogy csapatait a románok általi esetleges lefegyverzéstől megmentse, az akkor 2 gyenge zászlóaljból, 1 huszárszázadból, 1 tüzérosztályból, 1 utászzászlóaljból és kb. 1 000 főt kitevő tiszti századokból álló Nemzeti Hadsereget 1919. augusztus 9-én útba indította Szegedről a Dunántúl meg nem szállt részére. Itt csatlakozott hozzájuk Lehár Antal ezredes Ausztria területéről visszatért, mintegy 2 000 főt számláló - 5 zászlóaljból, 5 ütegből és 4 páncélvonatból álló - alakulata.

A Fővezérség haladéktalanul hozzálátott a Nemzeti Hadsereg megszervezéséhez. A még fennálló régi katonai kerületi parancsnokságokat meghagyva, az általa ellenőrzött területeken 1919. augusztus 19-től katonai körletparancsnokságokat állított fel, amelyek vezetőit teljhatalommal ruházták fel. Az 1919. augusztus 20-án jóvá hagyott kényszersorozások eredményeként szeptember végére a siófoki, a kaposvári és a szombathelyi katonai körlet területén már mintegy 2 hadosztálynyi erő: 30 000 fő állott a Fővezérség rendelkezésére.

A román csapatok kivonulásával 1919 végére a magyar katonai közigazgatás fokozatosan kiterjedt az ország egész megmaradt területére. 1920. január 1-vel megszüntették a régi budapesti, miskolci /kassai/, szegedi és győri katonai kerületi parancsnokságokat, és a katonai közigazgatás alapja a 7 újonnan szervezett katonai körlet lett Budapest, Székesfehérvár, Szombathely, Kaposvár /1921. szeptembertől Pécs/, Szeged, Debrecen és Miskolc székhellyel. A körletek parancsnokai a közigazgatási teendőik ellátásán kívül a helyi, azaz rendvédelmi /karhatalmi, csendőr, rendőr stb./ alakulatok, valamint a katonai körletenként szerveződő 1 - 1 hadosztály elöljárói voltak. A körlet "mozgó alakulásainak" nevezett hadosztályokat, amelyek a katonai körlet nevét viselték /pl. kaposvári hadosztály/, 3 gyalogezredből, 1 lovasosztályból, 1 tüzérosztályból és műszaki csapatokból kívánták felállítani. Egyes hadosztályok állományába az ún. tiszti különítményekből szervezett vadászzászlóaljak, illetve századok, valamint egyéb /gépkocsizó, páncélvonat/ alakulatok tartoztak. A 7 szervezetszerű hadosztályon kívül egy két dandárból, dandáronként 2 – 2 ezredből álló lovashadosztály, valamint 1, budapesti székhelyű ún. területen kívüli hadosztály tartozott a hadrendbe. Ez utóbbit a főváros rendjének fenntartása érdekében szervezett egyetemi, illetve más milíciaszerű karhatalmi zászlóaljak, valamint a vidéki gyalogezredek Budapestre vezényelt egyes zászlóaljai alkották. A Nemzeti Hadsereg alakulatait állomáshelyük alapján nevezték el /pl. soproni gyalogezred, székesfehérvári huszárezred, szombathelyi vadászzászlóalj/.

A Nemzeti Hadsereg szervezése a román megszálló csapatok kivonása után nagy ütemben folytatódott. A Fővezérség megszűnt, a hadsereg kiképzésével, alkalmazásával és működésével kapcsolatos feladatainak irányítását átvette a vezérkar. A honvédség felszerelésének, anyagi és személyi ellátásának, valamint a hadsereggel kapcsolatos ügyeknek a parlament előtti képviselete a Honvédelmi Minisztérium feladata maradt.

Kényszersorozással 1920 őszére a hadsereg létszáma meghaladta a 100 ezer főt /7 541 hivatásos tiszt, 4 702 nem hivatásos tiszt, 6 811 altiszt és 96 393 katona, összesen 115 447 fő/.